A reggae nem kimondottan raszta zene, és nem Bob Marley találta fel a reggae-t, sõt mi több: nem õ az egyetlen reggae zenész…
Kétségtelen azonban, hogy a legnagyobb hatású elõadót Bob Marley-nak hívják. Robert (Bob) Nesta Marley 1945. február 6-án született a jamaikai St. Anns-ben. Anyja, egy ekkor csak 18 éves fekete lány, apja pedig fehér katonatiszt volt, aki nemigen törõdött törvénytelen fiával (habár a nevét viselhette). Ez a tény (hogy voltaképpen félig fehér), alighanem meghatározó
volt Bob életében. Visszaemlékezések tucatjai bizonyítják, hogy késõbb feketébb akart lenni még fekete társainál is. Az
afrikaiság tudata alighanem kivételesen erõs lehetett benne. Miután az 1950-es évek végén anyjával a fõvárosba költözött, megismerkedett a zenei élettel. Mint az akkori tinédzserek többsége, rajongott a ska zenéért, s 1962-ben sikerült
rávennie egy producert, hogy készítsen vele felvételt: elsõ száma a 'Judge Not' címet viselte. 1963-ban pedig zenekart alapított, amelyben rajta kívül énekes volt Peter Tosh és Bunny Wailer is.Elsõ közös felvételük a 'Simmer Down' címet viselte. A Wailers pályája ettõl kezdve csaknem töretlenül ívelt felfelé, habár a nemzetközi elfogadtatásra
még bõ egy évtizedet várni kellett. Közben a Wailers is sikerrel váltott át a reggae mûfajára, sõt ebben tudtak igazán kibontakozni. Az 1969- es év nagy részét Bob az USA-ban töltötte, ahol egy autógyárban
dolgozott. Ez élete második meghatározó élménye. Amellett, hogy megtapasztalta, milyen pontos idõbeosztásban élni, milyen a hatékony munkamorál, magába szívta az akkori Amerika zenei világát is. Ne feledjük, hogy ez már a hippik, sõt a rockzene korszaka: Janis Joplin, Jimi Hendrix, The Doors valószínûleg nagy hatással voltak Bobra. Õ azonban Jamaikába visszatérve
nem utánozni kezdte õket, hanem beépítette a Wailers zenéjébe. Ezzel egyidõre tehetõ, hogy Bob egyre többet foglalkozott a raszta filozófiával (állítólag felesége hatására), s dalaiban ettõl kezdve döntõek lettek a raszta témák. Nem sokkal késõbb a Wailers-t Lee Perry producer vette „kezelésbe“, sõt kis túlzással: õ tette naggyá a zenekart. 1972-ben a Wailers Angliába utazott, ahol Bob felkereste Chris Blackwellt, az Island kiadó tulajdonosát, aki jamaikai zenét terjesztett Nagy-Britanniában. Blackwell hírbõl már ismerte a Wailers sikereit és vállalta, hogy finanszírozza a zenekar elsõ nemzetközi terjesztésû albumát. A 'Catch A Fire' 1973-ban jelent meg, s a reklámhadjárat során remek érzékkel a rock vásárlóközönségét
célozták meg. A Wailers még abban az évben visszatért Angliába, ezúttal egy turnéra, amelynek során neves rock sztárokkal léptek fel és TV show mûsorokban szerepeltek. Ezt amerikai körút követte, s az elkövetkezõ egy év leforgása alatt a Wailers hirtelen világhírû lett. A hírnevet, a rengeteg utazást és az ezzel járó kellemetlenségeket azonban nem volt könnyû elviselni. Ráadásul Blackwell a három énekes közül Bobot részesítette elõnyben, ami ahhoz vezetett, hogy Peter Tosh és Bunny Wailer kiléptek a zenekarból, amely ettõl kezdve Bob Marley & The Wailers néven lépett fel. Bob 1981-es haláláig a Wailers
folyamatosan a csúcson volt, mind az öt földrészt keresztül-kasul turnézták,miközben jobbnál jobb lemezeket készítettek.
(Közben Bob sajnálatos módon belekeverte magát a jamaikai politikai életbe, és 1976-ban kis híján lelõtték.)
Bob imádta a focit, s turnézás közben is, ha csak tehette, idõt szakított egy kis mozgásra. 1977-ben egy párizsi meccs alkalmával rúgás érte a lábát. Eleinte könnyû sérülésnek tûnt, azonban idõvel kiderült, hogy a seb nem gyógyul, sõt még nagyobb bajt okozott: Bobnak bõrrákja keletkezett, amelynek terjedését nem tudták megállítani. Jellemzõ,
hogy ez a betegség (melanóma) fehéreknél sokkal gyakoribb, s Bob apja fehér volt… 1981. május 11-én halt meg.
A reggae azonban nem múlt el Bob halálával. A következõ egy évtizedben mindenki a reggae új királyát kereste (hiába), s olyan nevek kerültek elõtérbe, mint a Black Uhuru, Third World, Israel Vibration, Steel Pulse, Aswad, Alpha Blondy – ami azt is jelzi, hogy a reggae Bobnak is köszönhetõen tényleg nemzetközi jellegûvé vált, s olyan mûfajok számára készítette elõ a terepet, mint a ragga és a dancehall.

Szélinger Balázs történész