Ruandai Népirtás

A ruandai népírtás egymillió embernek a szervezett legyilkolása volt 1994-ben - A leggyakrabban etnikai konfliktus kitörésének tekintik; melyben a többségben levő hutu milíciák a hutu többségű kormánnyal karöltve etnikai tisztogatást próbáltak végrehajtani a kisebbségben levő tuszik és a mérsékelt; a népírtással egyet nem értő hutukkal szemben - Mások a politikai elit mozgósító erejére és a milíciák fegyverrel való ellátására helyezik a hangsúlyt - A népirtás méretére vonatkozó figyelmeztető jelek és a közben szerzett információk ellenére az Egyesült Nemzetek Szervezete – a többi első világbeli országgal egyetemben – megtagadta a beavatkozást - A beavatkozás hiánya miatti elkeseredett tiltakozás az ENSZ vezérelv kidolgozói ellen irányult; többek között Jacques-Roger Booh-Booh ellen; valamint olyan országok ellen; mint Franciaország és az Egyesült Államok. A népirtás akkor ért véget; amikor a tuszi Ruandai Hazafias Hadsereg (Rwandese Patriotic Army) betört a szomszédos Ugandából; és tuszik vezette kormány vette át a hatalmat - A népirtás következményeként hutuk százezrei menekültek el Kelet-Zairébe (most Kongói Demokratikus Köztársaság) - Az erőszak és annak emléke még most is érezhető az országon és a régión - Mind az Első; mind a Második Kongói Háború gyökerei a népirtásban keresendők; továbbá a hivatkozási pontja a Burundiai Szabadságharcnak is.

Háttér

Ruanda egyike azon kevés afrikai államoknak; melyek megtartották ősi határaikat - A Ruandai Királyság - melyet a Tuszi királyi család kormányzott - irányította a régiót az egész ismert történelem során - Bár az arisztokráciát nagy részt a Tuszik alkották; a faji határ nem volt markáns - Sok Hutu volt a nemességben; és jelentős vegyülés is tapasztalható volt - A Tuszik többsége - ami a népesség 15-18%-át jelenti - egyszerű földműves volt; csakúgy; mint a Hutuk többsége.

Gyarmati történelem

1880-ban a brüsszeli konferencián az országot a németeknek adták; de a század végéig nem volt jelentős német jelenlét - Az Első világháború után a belgák megkaptak néhány német területet; köztük Ruandát - Igyekeztek egyszerűsíteni a dolgokat: a nagyobb részben Tuszi elitet átalakították kizárólagosan Tuszi elitté; ahol a társadalmi pozíciót az etnikai hovatartozás határozta meg - A gyarmati igazolványok az etnikai hovatartozást használták osztályozásra annak ellenére; hogy a Tuszi és a Hutu kulturális jellemzők több helyen is azonosak voltak; többek között megegyeztek a geográfiai és a nyelvi tényezők; valamint a hagyományok - A Tuszik élvezték a privilegizált helyzetüket a belga uralom idején; és képesek voltak biztosítani a jobb munkát és a jobb oktatást a következő húsz évre. Belgium irányította mind Ruandát; mind a szomszédos Burundit az Első világháború végétől 1962-ig; a felszabadulásig - A belga gyarmatosítást - mind Ruandában és Burundiban; mind a Belga Kongón - brutalitással és hozzá nem értéssel jellemzik - Sokan azzal vádolják a belga rendszert; hogy teljesn felkészületlenül hagyták a gyarmatokat a felszabadulásra - Mindhárom ország történelme erőszakkal és szomorúsággal teli a felszabadulásuk óta - A britek által irányított Nagy Tavak régió Tanzániában és Ugandában nem szenvedett hasonló erőszaktól.

Saját kormányzat

A Második világháború után a ruandai belga gyarmati közigazgatás az ENSZ ellenőrzése alá került; és így azt várták tőle; hogy felkészíti Ruandát a függetlenségre - A belga kivonulás előtti választásokon a nacionalista Hutu Felszabadulási Mozgalom Pártot (PARMEHUTU) választották meg 1959-ben - Elindítottak egy programot a Hutu többség felemelkedésének gyorsítására; amit a Nyugat elnézett - Amíg a Tuszik a gyarmatosító erők kegyét élvezték; a Tuszik megítélése megváltozott: immáron feudális hűbérurakként tekintettek rájuk - Úgy tekintettek erre a lépésre; mint a Tuszi vezetés elűzésére a Hutu többség által - Ez a folyamattal kapcsolatos erőszakhoz vezetett - 20.000 Tuszit öltek meg és még 200.000 menekült el a környező országokba. A függetlenség elnyerése után a PARMEHUTU a Hutu nacionalizmosan alapuló egypárti rendszert alakított ki - 1964-ben és 1974-ben olyan programokat indítottak; mely keretén belül nagy számú Tuszit öltek meg és mégtöbbet kényszerítettek száműzetésbe. 1973-ban Juvénal Habyarimana egy katonai puccs során magához ragadta a hatalmat; így elűzve a PARMEHUTU-t; de továbbra is a Hutu nacionalizmut használta ki a hatalma fenntartására.

Az erőszak más megnyilvánulásai

A népirtás előzményei

Arushai kiegyezés

Felkészülés a népirtásra

Kezdeti gyilkosságok

Népirtás

Mintha a gyilkosságok előjelek lettek volna; a katonaság és a milícia elkezdett razziázni és gyilkolni a Tuszik; valamint a politikailag mérsékelt; az etnikai hovatartozással nem foglalkozó Hutuk között - Nagy számú ellenzéki politikust is meggyilkoltak - Sok nemzet kimenekítette az állampolgárait Kigaliból és bezárta nagykövetségét; ahogy az erőszak fokozódott - A nemzeti rádió otthonmaradásra szólította fel a lakosságot; és a kormány által finanszírozott RTLM rádió maró támadásokat intézett a Tuszik és a mérsékelt Hutuk ellen - Úttorlaszok százait állította fel a milícia Kigaliban és vidéken - Dallaire tábornok és az UNAMIR - akik a Tuszikat kísérték és védték Kigaliban - képtlenek voltak bármit is tenni; ahogy az erőszak kiterjedt; és ráadásul őket is elkezdték támadni az RTLM-en keresztül. A gyilkolás gyorsan kiterjedt Kigaliból az egész országra - Április 6 és július eleje között a megjósolhatatlanul gyors népirtásban hivatalosan 937.000 Tuszi és mérsékelt Hutu halt meg a milíciák szervezett bandáinak kezei között; melyek Interahamweként váltak ismertté - Az egyik ilyen mészárlás Nyarubuyeben történt - Még az egyszerű civileket is felszólította a tisztviselők és a kormány által finanszírozott rádió; hogy öljék meg a szomszédaikat - Akik nem voltak erre képesek; azokat a legtöbb esetben szintén megölték - "Vagy részt vettél a mészárlásban; vagy téged mészároltak le" - emlékszik vissza egy Hutu; akit részvételre kényszerítettek - Az elnök pártja; - az MRND - maga is belekeveredett a népirtás szervezésének több mozzanatába is. A legtöbb áldozatot a saját falujában vagy városában ölték meg; gyakran maguk a szomszédok vagy a helybeliek - Az Interahamwe a legtöbbször úgy ölte meg áldozatait; hogy lekaszabolta őket a machétéikkel; bár néhány katonai egység lelőtte őket - Néhány faluban az áldozatokat bekényszerítették a templomokba vagy iskolákba; ahol Hutu szélsőséges bandák kaszabolták le őket - 1994 júniusában 3000 Tuszi keresett menedéket Kivumu katolikus templomában - A helyi Interahamwe a helyi rendőrségtől kapott bulldózerekkel rombolta le a templom épületet - A menekülni próbáló embereket machétékkel gyilkolták le.

"1994-ben a szélsõséges hutukból álló Interahamwe (egy MNRD milícia) és a ruandai hadsereg az európai holocausthoz hasonló népirtást hajtott végre, melynek során 4 hónap alatt (amíg az RPF nem volt képes a kezébe venni az irányítást) több mint 1 millió tutszit és mérsékelt hutut mészároltak le! "

Képek: