Egy szár sinsemilla
A ganja és a reggae

Ha valaha használtad a 'herb' szót (gyógynövény) vagy a 'spliff' (spangli) kifejezést, magad is bizonyíték vagy a reggae kultúrális befolyására, hiszen egyetlen művészeti stílus sem fonódott összeilyen szorosan a cannabisszal.

Legyen szó Bob Marley 'Kaya' című daláról, a Black Uhuru 'Sinsemilla' című felvételéről vagy Linval Thompson 'I love marijuana' számáról, mindenkinek ugyanaz a kép jelenik meg: egy raszta hajú férfi hatalmas rakétából származó füstfelhőben dicshimnuszt dúdol az isteni fűhöz, amelyhez egy hullámzó, pulzáló, nagyrészt dobból és basszusból álló zene szolgáltat alapot. 'Amiko marigugánát szívom befelé, attól mindig érzéseket kapok, erős érzéseket', mondja Thompson. A legtöbb jamaikai nem raszta hajú spangliszívó. A raszták csupán egy kisebbséget alkotnak a sziget 2.6 milliós lakosságán belül, bár a ganja "mélyen a kultúrában gyökerezik" mondja Barry Chevannes antropológus. Ahhoz mindenesetre elég elterjedt volt az anyag, hogy a brit gyarmati kormány betiltsa 1923-ban, ám a legutóbbi felmérések szerint a 15 feletti férfilakosság fele, a női populáció mintegy egyhatoda legalább egyszer szívott már életében.
 A 30-as években elindult rastafariánus mozgalom egyfajta fekete cionizmusként értelmezhető, melyben keveredik az ótestamentum