HIP-HOP

Nem egyszerűen egy zenei stílus, hanem egy életmód, sőt egyfajta kulturális mozgalom. Tipikus nagyvárosi jelenség alapvető elemei a graffiti és a break, zenei oldalról pedig az MC-k, és a DJ-k.

A műfaj gyökerei az afrikai költészethez nyúlhak vissza. A rapperek ősei azok a nyugat-afrikai vándorköltők , akik a vidéket járták rögtönzött előadásaikkal. Az ő mai megfelelőik az MC-k, a rap és a hip-hop egyik főszereplői. Az MC rövidítés a Master of Ceremonies (ceremóniamester) vagy a Mic Controller szavakból ered.

Ez a műfaj is az underground stílusból fejlődött ki New York utcáin, elsősorban a jamaicai emigránsoknak köszönhetően. Ők kezdetben jellegzetes reggae és dub zenei stílusra nyomták a szöveget, majd a New York-i közönség hatására a funky, rock, és diszkólemezek kerültek a lemezlejátszókba.

A klasszikus hip-hop-ban legfontosabb szerepet a mikrofonoknál Kurtis Blow és a Whodini, míg a lemezjátszók mögött Grandmaster Flash és Afrika Bambaataa játszotta.

A hip-hop a '80-as évek végén, a '90-es évek első felében kezdte mai napig tartó ívelését, az olyan előadóknak köszönhetően mint 2Pac, De La Soul, Tribe Called Quest, Public Enemy, és a Run DMC.

A mai hip-hop „gangsta” ágazata egyre kevésbé tárgyszerű - olyan is előfordul, hogy olyanok „szövegelnek” a szex, pénz és kábítószer köré rendeződő amerikai életmódról, akik sohasem voltak Amerikában. Ez az ágazat egyre divatosabb (menő gengszternek lenni?).

Ennek ellenpontozásaként jelenik meg a „backpacker” (hátitáskás), más néven underground hip hop, ami inkább velősebb és tudatosabb üzenetekkel, választékosabb - helyenként kritikai hangvételű, másutt elgondolkodtató - szövegekkel, kreatívabb zenei alapokkal operál.

Napjainkban divat a R&B-vel kevert hip-hop, amely dallamos elemeket is tartalmaz. A legtöbb sikeres előadó ebben a műfajban tevékenykedik. Megjegyzendő azonban, hogy amit 40 évvel ezelőtt értettek R&B-n, és amit most értenek, azok között kizárólag az előadók esetleges rokoni és/vagy társadalmi kapcsolata lehet hasonlóság.