Wen-ce
LAO-CE UTOLSÓ TANÍTÁSAI
-részletek-
Varga Sándor fordítása
Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1995
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Lao-ce mondta:

„Az Út anyaga a nemlét: ránéznél, de nem látod formáját, hallgatnád, de nem hallod hangját. Ezért nevezik a titokzatos ismeretlennek. A titokzatos ismeretlen pusztán az Út egy neve, s nem az Út maga.

Az Út a befelé figyelés; visszatérés önmagadhoz. Ezért ha a tudomás növekszik a káprázat szertefoszlik, ha a bölcsesség nö­vekszik az ostobaság elmúlik.

A sebes patakba ugyan ki nézne, hogy önmagát láthassa?! A patak mégis tükörként használható: ha nem látod önmagad befelé fordulsz, békére lesz, és nem szórod szét magad a világba.

Ha a Hold a Nap arcába néz elveszíti fényét; a jin nem kelhet versenyre a janggal. Ha a Nap felkel a csillagok eltűnnek, mert fényük halovány a Nap ragyogásában. A ház nem lehet erősebb alapjánál, az ág nem nőhet nagyobbra a fánál. Ami felül nehéz és alul könnyű, az hamar felborul.

Egy szakadékban nem lakhat két sárkány, egy asszonyhoz nem tartozhat két férfi. Az egy egyensúlyt teremt, a kettő viszályt szül. Ha a hegy jádét rejt, rajta a füvek és fák üde zöldek; ha mélyén igazgyöngyök rejtőznek, a folyó nem száradhat ki.

A gilisztákat nem segíti csontok és inak ereje, karmok és fo­gak élessége, táplálékuk mégis a hegyek teste, italuk a földalatti források vize. Ennek oka, hogy a giliszták egyszerűek.

A tisztaságból eredő tisztánlátás olyan, hogy megláthatod szemed fényét egy csésze vízben; a homály zavarossága olyan, hogy nem látod meg a folyó vizében tükröződő hegyet sem.

Az orchidea nem veszíti el illatát, csak mert senki sem szagolja, a csónak nem süllyed el, csak mert senki sem ül benne. A bölcs nem hagyja el az Utat, csak mert senki sem ismeri azt. A Természet által van ez így.

A tisztát szennyezett közé keverni aljasság, a szennyezettet keverni a tisztával zavaró. Kétféle erő az égbolton szivárványt teremt, a földön kimeríti a tartalékokat, az emberekben pedig betegségeket okoz.

Jin vagy jang nem lehet változatlan: egyszer tél van, máskor nyár. A Hold nem ismeri a nappalt, a Nap nem ismeri az éjszakát.

A széles folyóban a halak nagyra nőnek, a magas hegyeken a fák az égig érnek; a hatalmas ország lehetőségei korlátlanok. Halakat fogni csalétek nélkül lehetetlen, vadakat üres csapdába csalni képtelenség.

Ha a hegyekben vérszomjas vadak élnek, akkor egyetlen fa­vágó sem mer a vadonba lépni; így a fák életét a vadállatok mentik meg. Ha egy kertben vérszívó rovarok hemzsegnek, a kert virágait senki sem tépi le. Ha egy ország vezetői bölcsek, akkor az ellenség már ezer mérföldről futásnak ered.

Az Utat elértek olyanok, mint a kerékagyban forgó kocsi­tengely: ők maguk nem mozdulnak, a kocsi mégis mérföldek ezreit hagyja maga mögött. Vég nélkül forognak a határtalan üres­ségben.

Ha a becsületeseket a csalárdakkal akarod segíteni, az nem vezet sehová sem; ha a csalárdakat akarod a becsületesekkel megsegíteni, akkor nem fognak egyetértésben haladni.

A kifeszített madárháló egyetlen szeme ejti rabul a madarat, de ha egyetlen szemből álló hálót használsz, madarat sohasem foghatsz.

Az események irányát előre látni képtelenség, a dolgok alakulását megjósolni nem lehet. Ezért a bölcsek az Utat ápolják, és türelmesen várnak...

Aki halat akar fogni, előbb csatornát ásson, aki madárra vadászik, előbb fát ültessen. Ha a víz megtölti a csatornát a halak összegyűlnek, ha a fa megnő madarak ülnek ágaira. Aki halat akar fogni nem merül a mélybe, aki majomra vadászik nem mászik a fa tetejére: az őket megilletőt tiszteletben tartja.

A föld a lábad alatt csupán talpalatnyi, ezért ha messzire akarsz jutni, járatlan ösvényeket keress. Az elme igen keveset ismer, ezért ha többet akarsz tudni, az ismeretlent keresd.

A folyók kiszáradásával a völgyek üresek lesznek, a hegyek leomlásával a tavak feltöltődnek. Fogaid kihűlnek, ha ajkaid nem takarják őket; ha a folyó mélyvízű, a föld a hegyekben maradt.

A mozdulatlan víz tiszta. Ha tiszta hullámok nem zavarják, ha nem zavarják hullámok olyan, mint a tükör, a tükörben pedig megláthatod a dolgok formáját. A formák nem olvadhatnak össze, ezért valóságos képeknek nevezhetők.

A levelek akkor hullanak le, ha szél rázza őket; a víz akkor zavaros, ha valami felkavarja. Egy jáde-edény a csiszolókorong mesterműve, egy éles kard vágása a fenőkő erejét mutatja. A vágtató paripa hátán pihenő bogár repülés nélkül is megtehet ezer mérföldet; nem visz magával élelmet, mégsem éhezik meg soha.

Amikor minden nyulat megfogott már, a vadászkutyát is megfőzik; ha eltűnnek a magasan szálló madarak, az erős íjat félreteszik. A Természet Útja: visszavonulni, amikor munkád becsülettel elvégezted.

A düh ott fakad, ahol nem létezik harag; a cselekvés forrása a nem-cselekvés. Szemléld a nemlétet és meglátod, mi meglátható, hallgasd a csendet és meghallod, mi nem hallható.

A vándormadár visszatér szülőföldjére, a menekülő nyúl visszafut búvóhelyére. A haldokló róka saját odújának földjére hajtja fejét, a bogár, ha fázik, egy fatörzs melegére vágyik. Mind abban bíznak, ami életüket fenntartja.

A tűz és a víz nem barátai egymásnak, de ha közöttük egy üst van, akkor főzésre használhatod őket. A közeli rokonok szeretik egymást, de ha bajkeverőt, rágalmazót engednek maguk közé, akkor még apa és fia is veszélyt jelent egymásra.

A háziállat bármit megeszik, s minél kövérebb lesz, annál közelebb kerül halálához. A főnix egy mérföld magasságban szárnyal, ezért senki sem képes megközelíteni.

A mozsár szilárdan állja ütések százait, de önmagát nem képes megütni. Szemeid száz lépésnél messzebbre is ellátnak, de nem láthatják meg önnön szívedet.

Építs hegyeket a magasban, és biztonságosat alkotsz. Teremts tavakat a mélyben, és mélységeset alkotsz; halak és teknősök fogják benépesíteni. Nagy esőzések idején a csatornák és tavak megáradnak, szárazság idején kiszáradnak. A folyók és tengerek forrása oly mélyről fakad, hogy soha el nem apad.

A teknősnek nincsenek fülei, de szemét behunyni nem tudja, ezért látása éles. A világtalan nem támaszkodhat látására, de füleit mindig nyitva tartja, ezért hallása tiszta.

A zavaros víz sötét: felhasználhatod lábaid megmosására. A tiszta víz áttetsző: használhatod ecsetjeid kimosására. A nyers selyemből kalapot vagy zoknit lehet készíteni: ha kalap, akkor fejedet takarja, ha zokni, akkor lábad jár rajta.

A fém erősebb a fánál, de egyetlen penge nem képes ledönteni egy egész erdőt. A föld erősebb a víznél, de egy maréknyi nem szennyezhet be egy egész folyót. A víz erősebb a tűznél, de egy csészényi nem olthat el egy szekérnyi máglyát.

Télen villámok villannak az égen, nyáron jégesők verik a földet, de a hideg és a meleg nem változtatja meg az évszakot. Hó és jég tornyosulhat, de mikor a nap felragyog, ezek mind elfolynak.

A ferde könnyen eldől, a vonzódó könnyen elcsábul. A majdnem befejezettet könnyű befejezni; sötét fellegekből sokat esik az eső.

Az orchidea illatának köszönheti, hogy elkerüli a fagyokat. A májusi cserebogarak teliholdkor repülnek, és megfutamíthatnak egy egész hadsereget, de összezúzva testüket balzsamot készítenek belőlük.

Ha az életerő elszivárog, a belső pusztulás elkerülhetetlen; nyáron csak nyári gyümölcsök igazán édesek.

Melyik kopik el előbb, a fog vagy a nyelv? Melyik egyenesebb, a kötél vagy a nyílvessző?

Ami az árnyékot hajlottá teszi, az a forma; ami a visszhangot életlenné teszi, az a hang. Még a legkiválóbb orvos sem tudja meggyógyítani a haldokló beteget, még a királyhű vezetők sem tudják megmenteni az országot, ha korábban elpusztult népek út­ját járja.

Ha a furulyát egy muzsikus fújja, de a lyukakon egy kézműves ujjai játszanak, akkor hiába vannak összhangban nem biztos, hogy zenét hallunk. Ennek oka, hogy nincs karmester, aki irányítaná őket.

A vadonban járó nem járhat egyenes úton, a hegyszoroson átkelő nem mehet nyílegyenesen.

Az óceán végtelen, mert amit befogad, azt ki is veti magából. Nincs két Nap. A nőstény rókának csak egy párja van, a sárkányok társ nélkül élnek, a vérengző vadak nem gyűlnek falkákba, a sasok nem párban repülnek.

A rúdnélküli napernyő nem véd a nap hevétől, a küllők nélküli kerék nem forog; a rúd és a küllő azonban önmagában nem elegendő. Amikor egy íjjal lősz, a nyílvessző a húr nélkül nem repülhetne, de a nyíl ereje csak tizede a lövés erejének.

Az éhes lovak békésen állnak az istállóban, de dobj közéjük egy marék szénát, s nyomban harcolni kezdenek. Senki sem tölthet fel egy három hüvelyknyi csövet, ha mindkét vége nyitott. Ha tízre tízszer vágysz, akkor elégedj meg százzal.

Vágj át az Úton, és nem jutsz túl messzire; ha mérlegen mérlegelsz, majdnem mindent kiszámíthatsz. Az ősi törvények alapján: csak akkor fenyíts, ha nem tehetsz mást, csak akkor büntess, ha elkerülhetetlen. A helyes időben használni őket határozottság, a rossz időben használni őket felelőtlenség.

A parasztok keményen dolgoznak, a királyok ebből élnek. A bolondok fecsegnek, a bölcsek döntenek. Ha a dolgokat tisztán látod, akkor megtalálod azok helyét - ahogy ismered ékszereid és drágaköveid értékét. Ha a dolgokat nem látod tisztán, akkor egy módszert kell követned.

Száz csillag fénye sem erősebb a Holdnál, tíz ablak sem tesz egy szobát olyan világossá, mint egyetlen kitárt ajtó.

A kígyónak nem lehetnek lábai, a tigris nem növeszthet szárnyakat. Egy hat láb hosszú ágyon még az ügyetlenek is könnyűszerrel átmásznak, de átugrani azt még az ügyeseknek is gondot okoz. Ennek oka, hogy a módszer nem egyforma.

Akik egy szertartáson segédkeznek jutalmat kapnak, akik verekedésbe keverednek megsérülnek. Ha rosszul választod meg a fát, amely alatt menedéket keresel, villám okozza veszted.

A Nap és a Hold fényét osztaná, ha sötét felhők el nem takarnák őket; a folyó vize tiszta lenne, ha iszap nem szennyezné; az orchidea hosszan illatozna, ha az őszi szél szirmait el nem ragadná; az ember természete a béke lenne, ha vágyakozás azt meg nem zavarná. Ha porfelhőbe kerülve nem akarsz megvakulni, attól még a por szemedbe száll.

Az eszes ember számára a réz és a teknőspáncél értéktelen; a hozzáértő szerint a jó termőföld a legnagyobb kincs. Ezért a gyengéknek jobb orvosságot, mint jádét és aranyat nyújtani.

A kerékagy a középpontban van és üres; a harminc küllő mindegyike teljes szívével segíti. Ha nincsenek küllők, csak egy tengely, hogyan juthatnál bárhová is szekereden?

A déligyümölcsöknek megvan a maguk hazája, a nádasnak a maga sűrűsége. Azonos lábnyomú állatok együtt járnak, azonos tollú madarak együtt repülnek.

Ha többezer mérföld beutazása nélkül akarod megismerni a kilenc tartomány tájait, ha módszerek és tanultság nélkül vállalkozol a tömegek vezetésére, akkor nehéz idők várnak rád.

A vadakat elfogják, a magasan szárnyalókat lelövik. Ezért a tündöklő tisztaság megszégyenítőnek látszik, a tökéletes erény hiányosnak tűnik.

Ha egy nemesembernek túl sok a bor pincéjében, akkor egy paraszt fogja összetörni kupáját. Ez nem helyes, de arra jó, hogy szégyenérzetet keltsen. Az emberek természetüknél fogva szeretik a pamutruhát, de ha lőnek rájuk, akkor páncélba öltöznek: megtalálják a nekik legmegfelelőbbet a nem megfelelő ismerete által.

A kerékben a harminc küllő mindegyike csak egyetlen, csak a saját helyére illik a munkások is saját munkájukat végzik. A bölcsen irányított emberek olyanok, mint a százlábú lábai: sokan vannak, mégsem ütközik egyik a másikba. Olyanok, mint a nyelv és a fogak: gyengék és erősek, egymáshoz érnek, mégsem sértik meg egymást.

A kövek a természet által kemények, a virágok a természet által illatosak. Ahogy öregszel egyre világosabban látod azt, hogy fiatal korodban mi volt tiéd.

Fenntartani vagy gondozni, eltaszítani vagy elfogadni, győzni vagy veszíteni, beleegyezni vagy ellene fordulni - ezek mind ezer mérföldre esnek egymástól.

A második virágzás nem hoz gyümölcsöt, ha a virágok túl korán nyílnak, szirmaikat fagyok nélkül is elvesztik. A veríték az orron pereg lefelé, de a homlokon törlik le.

Ha egy rothadó patkánytetem hever a lépcső alatt, az egész ház büdös lesz tőle. Gázolj a vízbe, és vizes leszel. Ha valami bűzöset viszel, és közben illatosra vágysz, akkor elbuksz, bármily okos is légy.

Télen a jég darabokra vágható, nyáron a fa kötegekbe köthető. A helyes időt nehéz megtalálni, de könnyű elveszíteni. Ha a fa egészséges, akkor sok gyümölcsöt szedhetsz róla, s csak még többet fog teremni, de amikor az őszi szél simogatja, akkor a földet gyümölcsökkel és levelekkel betakarja.

Ha célt tűzöl ki, nyilakat lőnek rá; ha egy erdő túl szép, embe­rek jönnek fejszékkel. Nem ők akarják, hanem a helyzet hozza így.

A szoptató szuka nekitámad a tigrisnek, a kotlós a menyéttel is szembeszáll: érzéseik irányítják őket, s nem mérlegelik erejüket.

Aki egy fuldoklót a jutalomért ment meg, az kellő jutalom fejében vízbe is fojtaná azt. A csónak úszhat a vízen, de el is süllyedhet. Az őrülteknek még az elég sem elég.

Ha egy kiváló paripa nem mozdul semmilyen unszolásra, és nem áll meg, bárhogy is fogják vissza, akkor az igazi lovas nem ül a hátára.

A csendes vízen is bármikor találhatsz fodrokat; hiába pontos egy beosztás, a szélein mindig hibákat rejt magába. Tehetsz egyenlő súlyokat a két serpenyőbe, a mérleg nyelve akkor sem középen áll. Körző és vonalzó nélkül nem tudsz szabályos kört és négyzetet rajzolni, függőón hiányában nem lehetsz biztos abban, hogy mi egyenes és mi ferde. Aki ezeket használja, az ezek szívét is magában hordja.

Lehet egy hegy bármilyen magas, ha hátat fordítasz neki nem láthatod; lehet bármily apró is egy porszem, ha ránézel megláthatod. A fa és a bambusz tüzet rejt magába, de meleget nem ad, míg meg nem gyújtod. A földben víz rejtőzik, de ha nem ásol, nem ihatsz belőle.

Bármily sebes is egy nyílvessző, pár száz méternél nem repül messzebbre. Ha megállás nélkül, lépésről-lépésre halad, akkor még egy sánta teknős is megtesz ezer mérföldet. Hordj kosárban földet egy helyre, s ha nem állsz meg, végül dombok és hegyek fognak magasodni ott.

Ha a folyóparton állva halra vágysz, akkor térj haza, és köss hálót magadnak. Ha azt akarod, hogy pontos és erős íjad legyen, először hangold be azt. Ha kiváló harci ménre áhítozol, először be kell tanítanod a lovad. Ha azt akarod, hogy tehetségeiket kamatoztassák, akkor bíznod kell az emberekben.

Még a jó kovács sem képes megolvasztani a fát, még a legjobb ács sem vágja el a jeget. Ha egy dolog érdekében semmit sem tehet, akkor a tisztán látó ember nem aggódik amiatt.

Az emberek rábeszélhetek arra, hogy egy folyón átkeljenek, de a folyót nem lehet rávenni arra, hogy ne legyenek hullámai. Ha senki sem egyezik bele, akkor az agyagedényt nem eresztik le a kútba.

Akik tetteid bírálják azt akarják, hogy csatlakozz hozzájuk; akik vagyonod bírálják azt szeretnék, ha odaadnád nekik.

Egy lépés a sakkjátszmában még nem fedi fel tudásod; a hárfa egy húrjának megpendítésével nem születik szomorú dal.

Ha felemelsz egy izzó parazsat, az megégeti ujjaid, ha elég messze állsz egy tonnányi forró parázstól, akkor nem égsz el. Az energia mindkét esetben ugyanaz, csak a mennyiség különböző.

A káprázatos virágzást szomorúság és hervadás kíséri. Ha a nemesek selyemruhákban járnak, akkor a köznép kenderszövetet sző magának. A magas fa gyökereit minden irányban messzire nyújtja, a magas hegyet az alapja tartja."

Lao-ce mondta:

„A császárokat az Ég sarjainak tartják, mivel az Ég Útját tekintik a világ alapjának. Az Utat tekinteni a világ alapjának a fennmaradás módja. Térj vissza a gyökerekhez, és megszabadulsz az okoskodástól; derűs, üres és gondtalan leszel.

Beláthatatlanul végtelen, határtalanul hatalmas. Ha ránézel nem látod formáját, ha hallgatod nem hallod hangját. Ezt nevezik az Út folyamának."

Lao-ce mondta:

„Az Út teste kerek, alapja szögletes. Jin a támasza, jang az anyaga, balja engedékeny, jobbja szilárd; sötétben jár, de mindig fényes; szabályok nélkül változik meg. Az egy forrásánál ténykedik szüntelen. Ezt nevezik spirituális fénynek.

Az Ég kerek, nincsen éle, ezért nem láthatod formáját. A Föld szögletes, nincs határa, ezért nem láthatsz be kapuján. Az Ég forma nélkül szül és védelmez, a Föld korlátok nélkül ad és gondoskodik. Az Út kivételével minden elpusztítható; az Út örök győztes. Azért nem győzhető le, mert nincs állandó formája és természete. Vég nélküli forgása olyan, mint a Nap és a Hold mozgása, mint az évszakok váltakozása, mint nappal és éjszaka találkozása. Fénybe árad, majd sötétségbe bújik újra; formátlan, de ő a formák ura. így munkálkodása mindig sikeres. A dolgok miatta dolgok, az élők miatta élők, de ő maga nem dolog és nem élő. Ezért hatalmas uralkodó, aki nem erőszakkal irányít.

Aki ősei szent nevében csatába indul, az nemesember; aki az emberek lelkét vezeti, az király. A nemesember a Természet Útját követi, a király ismeri a négy évszakot. Saját birtokodon gyakorold a becsületességet, és a távolban élők szívükbe zárják majd az erényt. Csaták nélkül legyél győzedelmes, és a tartomá­nyi vezetők hűséget fogadnak neked.

Akik a régi időkben elérték az Utat, azok Ég és Föld nyomában jártak csendesen; a Nap és a Hold tetteit követték. Érzéseik a négy évszakot tükrözték, szavaik mennydörgéshez hasonlítottak. Az emberek kívánságának engedtek, az emberek erejétől megerősödtek, és így véget vetettek a kegyetlenkedésnek és a rombolásnak.

Az egyforma dolgokért igyekvők együtt pusztulnak el; a szívükben egyazon érzéseket hordozók egymást egészítik ki; az egyforma feladaton fáradozók egymásnak segítenek.

A kiváló hadvezér - ha hátrahúzódik és nem harcol - ott állítja csatasorba hadát, ahol az nélküle is győzni tud. A hitvány hadvezér saját céljai eléréséért küldi csatába seregét. Ha hagyod, hogy maguktól cselekedjenek az emberek, akkor a világon mindenki érted fáradozik; ha saját céljaidra használod az embereket, akkor a világon mindenki cserbenhagy."

Lao-ce mondta:

„Hogy önmagukat uralhassák, a legnagyobbak szellemüket gondozzák, a legkisebbek testüket ápolják.

A szellem felfénylésével és az elme elcsendesülésével az egész test békére lel; ez az élet gondozásának Útja. Zsírpárnát növeszteni a húson, teletömni a gyomrot és elepedni a vágyaktól az élet gondozásának mellékösvényei.

Egy nép kormányzásának legkiválóbb módja a szellemi vezetés. Ennél alacsonyabb rendű a törvények alkalmazása. Ha az emberek csak az alázatosságért, a szerénységért és a nagy feladatokért versengenek, és ha napról napra gyarapodnak anélkül, hogy ennek ismernék okát, akkor ez a rend Útja. Ha az embereket a jóságra hasznos ajándékok reménye serkenti és a rossztól, a büntetéstől való félelem tartja őket távol, és ha a törvények igazságosak, az emberek pedig engedelmesek, akkor ez a rend mellékösvénye. A régi időkben az Utat követték, a későbbi időkben a mellék-ösvényekre tértek.

Lao-ce mondta:

„Kormányzásra méltó uralkodó nagyon ritka, vezetésre méltó miniszter nem is létezik. A ritka azt keresi, aki nem is létezik, ezért tökéletes vezetést ezer évben egyszer is ritkán találni.

A sikeres vezetés ritkán valósulhat meg. Ha az emberek jóságát segíted, ha megakadályozod, hogy bennük rosszindulat forrjon, és velük egy ösvényen haladsz, akkor javíthatsz az embereken, és ékessé teheted a szokásokat.

A bölcseket nem azért becsülik, mert a büntetéseket a bűntettekhez igazítják, hanem azért, mert ismerik a zűrzavar okát. Ha hagyják, hogy az árulás éles kardja előkerüljön hüvelyéből és szabadon vagdalkozzon, és mindent pusztán a törvényekre és büntetésekre bíznak, akkor ezt a kardot megállítani nem lehet még akkor sem, ha az egész világ pusztulását okozza."

Lao-ce mondta:

„Ha falun élsz, de szíved a fővárosban jár, akkor túl komolyan veszed az életet. Ha túl komolyan veszed az életet, akkor legalább a szegénység ne aggasszon. Ha még ekkor sem tudsz uralkodni magadon, akkor menj szíved után, így nem sérül meg szellemed. Aki nem képes uralkodni magán és nem követi szívét, azt nevezik két sebből vérzőnek. A két sebből vérző nem élhet sokáig.

Ezért mondjak, hogy az összhang ismerete örök, az örök tudása pedig világosság. Az élet felemelését ígéretesnek, az elme uralmát az anyag felett hatalomnak nevezik. Felhasználni a ragyogást, majd visszatérni a fénybe; ezt hívják titokzatos egyezésnek."

Lao-ce mondta:

„A világon a legkönnyebb a jót megtenni, a legnehezebb rosszat cselekedni. Jót teszel, amikor békés vagy, nem okoskodsz, visszatérsz igazi természetedhez és a többit elutasítod, ha nem hagyod, hogy bármi elcsábítson, ha örök valódat követed, ha a valóságot megőrződ és nem változtatsz önmagadon, így a jót könnyű megtenni.

Rosszat cselekszel, ha gyilkolsz, ha zsarnokoskodsz, ha csalsz és megtévesztesz, ha nyugtalankodsz, ha kapzsi vagy és megtagadod az emberi természetet. Ezért mondják, hogy rosszat cselekedni nehéz.

Ami mostanában nagy bajokat okoz, az az elégedetlenség. Ezért van szükség a hasznos és káros alapjainak, a szerencse és a szerencsétlenség kapuinak vizsgálatára.

A bölcsek semmit sem akarnak és semmit sem kerülnek. Ha akarsz valamit könnyen elveszítheted, ha el akarsz kerülni valamit könnyen belefuthatsz. Ha szíved sóvárog valami után, akkor könnyen elfelejted azt, amit éppen teszel.

Ezért a bölcs figyel tetteire és azok következményeire. Mértékkel fogad el és adakozik, csendesíti vonzalmait és ellenszenveit, és megfékezi örömét és haragját.

Ha tetteid és azok következményei helyénvalóak, akkor bajba nem kerülhetsz. Ha mértékkel fogadsz el és adakozol, akkor rossz szó nem érhet. Ha csendesíted vonzalmaid és ellenszenveid, akkor aggodalom hozzád nem férhet. Ha megfékezed örömöd és haragod, akkor gyűlölködés le nem győzhet.

Az Úton járók meg nem érdemelt jutalmat el nem fogadnak; terheket sohasem raknak mások vállára. Ami sajátjuk, azt nem hagyják hátra, ami másoké, abba nem markolnak bele. Csordulásig teltek, de ki sohasem csordulnak; mindig üresek, ezért a legkevesebbel is beérik.

Így amikor az Út tudományát gyakorolod és mértéket tartva önmagadat követed, akkor annyit eszel, hogy éhséged megszűnjön, úgy öltözöl, hogy a hidegtől megóvd magad és melegséget, elégedettséget biztosíts egyetlen testnek.

Ha valaki mértéktelen, nem ismeri az Út tudományát, és rangra, hírnévre vágyik, akkor a világ minden kincse és hatalma sem lesz elég ahhoz, hogy elégedett és boldog legyen.

Ezért a bölcs kiegyensúlyozott és lassú járású. Éltető szellemét önmagában őrzi; egyetlen dolog sem tévesztheti meg."

Lao-ce mondta:

.Aki másokat győz le hatalmas, aki önmagát győzi le erős. Erős csak az lehet, aki mások erejét hasznosítja, de mások erejét csak az hasznosíthatja, aki megnyeri azok szívét. A sikeres vezetés alapja, hogy az emberek biztonságban érezzék magukat. Az emberek biztonságban érzik magukat, ha nem fosztják meg őket idejüktől. Idejük megmarad, ha feladataik számát csökkentik. A feladatok száma csökkenthető a pazarlás mérséklésével. A pazarlás megfékezésének kulcsa a sóvárgás kioltása. A sóvárgás kioltásának titka az üresség.

Ezért akik ismerik az élet lényegét, azok nem versengenek olyan dolgokért, amiknek az élethez semmi köze. Akik ismerik a sors lényegét, azok nem vesződnek azzal, amit a sors nem befolyásol­hat.

Ha a szemek színekben lelik gyönyörüket, ha az íny fenséges ízek után sóvárog, ha a fülek zenére vágynak és az érzékek egymással küzdenek, akkor az alaptermészet megsérül: nap mint nap vágyak törnek elő, és az összhang felborul. Ekkor az ember nemcsak országán nem, de még saját testén sem képes uralkodni. Egy ország uralkodójává válni nem a rang, a hatalom és a cím megszerzése; pusztán az ország földjeinek és erejének elnyerését jelenti. Ha uralkodónak neveznek, de senki sem tisztel, akkor el­veszíted országodat.

Ezért az Utat követő országot minden szomszédos nép védelmezi, az Utat elveszítő országot saját nemesei óvják. Ha a nemesek rátalálnak az Útra, akkor a határok szolgálják védelmüket, ha elveszítik az Utat, akkor más nemesek oltalmát élvezik.

Ezért mondják: »Ne higgy abban, hogy nem rabolnak ki; higgy abban, hogy nem lehet kirabolni.« Egy ország fennmaradását nem szolgálja az, aki átkokat szór gyilkosokra és zsarnokokra, miközben maga olyan úton jár, ahol könnyen kirabolhatják."

Lao-ce mondta:

„Az ország vezetésének tudósai nem változtatnak szokásokon és erkölcsökön. A harag a természet ellen való, a fegyverek a szerencsétlenség hírnökei, a vetélkedés az emberek torzultsága. A cselszövés, a züllöttség, a fegyveres erőszak mind a vezetés kudarcának mutatói, a romlás jelei.

Szerencsétlenséget okozni nem lehet, csakis szerencsétlen embereknek. Jobb az éleket tompítani, a gondokat megoldani, a tudomást egyesíteni és a világba olvadni.

Az emberi természetből és érzésekből fakadón minden ember bölcsnek hiszi magát és gyűlöl mások után kullogni. Ha bölcsnek hiszed magad vitákba bonyolódsz, ha gyűlölsz mások után kullogni, akkor dühös leszel és bajba jutsz. A vitázó, dühös ember elméje megzavarodik és viselkedése tébolyult lesz.

Ezért a régi idők nagy királyai nem bosszankodtak és nem vi­tatkoztak. Elméjük békés, viselkedésük egyszerű volt. Régi mondás, hogy ha az emberek nem tartják nagyra az okoskodást, akkor nem bocsátkoznak vitákba."

	LaoCe
Lao Ce, a taoizmus alapítója